A végtelen vonal Olcsóbb

„Mikor magukra maradtak, Weiss végigjáratta tekintetét Goy arcán:
– Szóval maga a „blőde magyar”? – kérdezte visszafogott hangon.
– Már megbocsásson, de miért vagyok én bolond?
– Mert fejjel megy a falnak, holott tudnia kell, hogy a fal mindig keményebb, mint a mi fejünk.
– Én meg azt tapasztaltam, hogy ha az ember komolyan elszánja magát, hogy nekimegy, a fal gyakran meghátrál előle.
– Mire alapozza ezt a feltevését?
– Például arra, hogy Ön most itt van.
– Magánemberként nekem is az a véleményem, hogy Bíró nem korrekt módon járt el Önnel szemben, legalább azt a néhány ezer dollárt meg kellett volna térítenie, melyet Ön a kísérletek során készpénzben kifizetett neki.
Ez az érzelmi körülmény azonban magától elesik, Dieser Ugnlückliche Bíró, az a szerencsétlen Bíró már csak a nevével van jelen a cégünkben, gyakorlatilag nincs köze hozzá, semmiféle tulajdonjoggal nem rendelkezik. Ezt persze nem verjük nagydobra, a nevének komoly vonzereje van.
Goy elégtétel helyett önkéntelen sajnálatot érzett egykori partnere iránt. Nyomasztotta hogy közös munkájuk minden nyoma szétfoszlott, a golyóstoll sorsának intézése végképp idegen kezekbe került.