„Én egy amatőr vagyok, és életem végéig az is kívánok maradni, visszautasítok minden professzionális okoskodást és virtuozítást…” André Kertész, 1930
André Kertész a fényképezés történetének legeredetibb, legnagyobb hatású és legtermékenyebb alkotói közé tartozott. Művészete, amelyben a modern látásmód költői szellemiséggel társult, fényképészek nemzedékeinek szemléletmódjára gyakorolt tartós hatást.
Amikor a 31 éves Kertész Andor 1931-ben Párizsba indult, batyujában e könyvecskében látható fényképei lapultak. Andréként érkezett meg, és olyan művészek körébe csöppent jó időben, ahol rajta kívül nem volt fotográfus. Néhány képe megjelent már Magyarországon az 1920-as évek Érdekes Újságjában. Ezek alapján az „apró semmiségek” fotográfusaként jellemezték őt. Nem rohant riporterként az események után, sokkal inkább „érezve”, mint „látva” kereste a poézist abban, amit fényképezett.
Ez a könyv, amely elsőként vállalkozik kizárólag Kertész korai, Magyarországon készült fényképeinek bemutatására, egyedülálló bepillantást nyújt egy kivételes tehetség fejlődéstörténetébe. A művész hagyatékában őrzött ezernél több kontaktkópia közül kiválasztott hatvanhat kép felnagyítása a jelenlegi méretre kivételes gondossággal történt.
Ezek a kontaktképek és negatívok a huszadik század egyik jelentős fotóarchívumának a magját alkotják és kivétel nélkül Magyarországon készültek, 1912 és 1925 között.
