Részlet a könyvből:
Az 1800. év október havának vége felé egy idegen érkezett Párisba a Tuileriák elé egy asszony és egy kis gyermek kíséretében. Sokáig állott egy nemrégen lebontott háznak a törmelékei előtt és pedig azon a helyen, ahol manapság az elkezdett új épületszárny emelkedik, amely a Medici Katalin kastélyát a Valois-Louvre-ral köti össze.
Itt állott összekulcsolt karokkal és lehorgasztott fővel és csak néha emelte föl a fejét, hogy a konzul palotájára és a mellette egy kövön ülő feleségére pillantson. Noha úgy látszott, hogy az ismeretlen nő csak avval a kilenc-tíz éves kislánnyal foglalkozik, akinek a fekete haját mintegy időtöltésül a kezében tartotta, mégsem kerülte el a figyelmét egyetlen pillantás se, melyet a társa vetett rá. Ugyanaz az érzés, amelyik azonban nem volt szerelem, kötötte össze ezt a két embert és ez töltötte ki a kedélyindulataikat és a gondolataikat. Talán minden kötelék között a nyomorúság a leghatalmasabb. Az idegen férfinek olyan széles és komoly feje volt, buja hajzattal, amilyet gyakran látunk a híres festők képein. Ebben a máskülönben oly fekete hajzatban már elég nagy volt a fehér szálak száma.
