A LEBUKOTT OROSZ KÉM:
Az USA kémközpontjában úgy szoktatják a leendő spionokat a kőkemény orosz télhez, hogy egy hűtőházba zárják őket, és szépen fagypont alá viszik a hőmérsékletet.
Egy Oklahomából érkezett ifjú kémjelölt mínusz tizennégy fokig bírja, aztán gyorsan kirohan. Egy Texasból származó társa mínusz húsz foknál adja fel a küzdelmet a nagy hideggel. A harmadik jelölt még ezután is benn marad, és küszködik a mínuszokkal. Mikor a hőmérő már a mínusz negyvenöt fokot verdesi, az oktatók a kis kémlelőnyíláson át bekukucskálnak, de ekkor elámulva veszik észre, hogy a delikvens a legnagyobb lelki nyugalommal ül a helyén, és az újságokat böngészi.
– Hát te nem fázol? – kérdik tőle álmélkodva.
– Ugyan-ugyan, nálunk, Szibériában ez a hőmérséklet szinte mindennapos.
ÍGY SAKKOZIK KARINTHY FRIGYES:
Aljechin, a neves sakkvilágbajnok egyszer Magyarországra látogatott, addig kapacitálták a hazai sakk szerelmesei, amíg elvállalt egy 30 fős szimultán sakkjátszmát.
A 30 fős társaságot népszerű írók, újságírók és művészek alkották.
Az ellenfelek között természetesen ott volt Karinthy Frigyes is, akinek inkább sakk iránti szimpátiája volt erősebb, semmint a tudása.
Aljechin tudása fölényében magabiztosan lépkedett tábláról táblára, de amikor odaért Karinthy táblájához, a szeme kikerekedett. Lépett egyet, majd félrehívta a csapat kapitányát, és azt kérdezte:
– Ez meg ki volt? – mutatott diszkréten Karinthy felé, aki táblája fölött elmerülten gondolkodott.
– Karinthy Frigyes, a legnagyobb magyar humorista.
– Ja, vagy úgy! – nevetett fel a sakkmester. – Szóval humorista. Na nem baj, akkor is megverem.
Aztán meg is verte, annak ellenére, hogy Karinthy már a játszma elején lenyúlta Aljechin egyik bástyáját.
SZTÁLIN ÉS A SAKK: Sztálinnak sok bokros teendője közepette volt egy nyugodtabb napja. Ekkor odaszólt a segédtisztjének:
– Oleg, hozza elő a készletet, és üljünk le sakkozni.
A titkár előkeresi a sakkot, és udvariasan megkérdezi:
– Én a fehérrel vagy a feketével játszom, Sztálin elvtárs?
– Maga az életével játszik.
