Wendell Berryt méltán nevezhetnénk az amerikai ökológiai gondolkodás nagy öregjének, ha nem lenne sokkal több annál. Valódi témája nem az ökológiai válság, hanem ami mögötte és alatta van. A modern indusztrializált életgyakorlatok könyörtelen és fáradhatatlan kritikusaként Berry fél évszázada próbálja visszarángatni a világot – a maga csendes és szelíd módján – a szakadék széléről.
Látja az egészet, és tudja, hogy minden mindennel összefügg. Amikor a földről ír, ezért kell a testről írnia, és amikor a testről ír, ezért kell a gazdaságról, a háztartásról, az egészségről, a munkáról és a házasságról írnia. Bárhová néz, amit lát, már-már kétségbeejtő. Mégsem kétségbeesett – ahhoz túl sokat élt. Nem kapkod lázasan megoldások után. A megkeseredettség távol áll tőle – talán épp azért, mert az egészet látja. Hangja nyugodt, szinte kedélyes. Valami bujkál a szavaiban. Nem optimizmus, az biztos. Talán derűnek néznénk, de az sem: hit.
Berry bízik abban, hogy a Teremtés jó – és van egy talpalatnyi jó földje. Meg rengeteg kellemetlen, nehéz kérdése, amire majd nekünk és az utánunk jövőknek kell megtalálni – és főként megcsinálni – a megoldást.
Hiánypótlónak szánt kötetünkben a magyar könyvkiadás által mindeddig szinte teljességgel mellőzött farmer, költő, regényíró, esszéista 19 esszéjét nyújtjuk át az olvasónak.
