Részlet:
Éjjeli szállás
Rám setétedett egy nyirségi kis faluban.
Szegény legény voltam, vándor diák, népköltési gyüjtést csináltam; gyalogszerrel utaztam, kocsmákban, papoknál, tanítóknál, parasztoknál háltam. Ez a kis nyirségi falu rossz hely volt, sötét este kinn maradtam az utcán harapós kutyák és idegen nézésű emberek közt, szállás nélkül.
Sok kérdezősködés után elutasítottak végre egy házhoz, ahol „utasok szoktak megszállni.”
Koromsötétben, híg tavaszi sárban nagy keservesen találtam rá arra a házra, kinn a falu szélén, az országút mellett. Be se tudok jutni a dühös kutyáktól, ha egy írgalmas szomszéd segítségemre nem jön.
